Elindulsz a folyosón, mélán és üresen
Dörzsölöd a szemedet izgatottan tüzesen
Jobb szobában szemétdomb, mocsok és emberek
Földöntúli valóságként éheznek a gyerekek
Azt hiszed, hogy itt a vég, ennél rosszabb nem lehet
Eladták az országot, itt az ember mit tehet
Olyan ez, mint egy álom, horror film és átok
Fel szeretnél ébredni, de ez már csak álom
Kérdezed az istent, hogy történt mindez
Mint egy boltba belépve megőrjít a stressz
Neked nem maradt semmi, szürke por és hamu
Keresed a panaszkönyvet, de ez csak kamu
Elindulsz a sivatagba, gyengén és holtan
Körül nézel vihar tombol, villámokkal halkan
Rádöbbenve érzed most, az életed álmát
Nem teheted soha meg a lelked vágyát