Most búcsúzunk és elmegyünk a mi időnk lejárt,
Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már. Tanáraink, diáktársak a szívünk nem felel,
Kedves község víg tanyánk ||: immár Isten veled. :||
Szétszór a sors, mint szél a port, s kitudja merre vet,
De szívünk egyszer összehoz ölelni titeket,
Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát,
Mert visszatér a hű barát ||: viszont látásra hát :||
Az élet szólít menni kell, de válni oly nehéz,
A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz,
Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,
De vár a harc, s az ifjúnak ||: csüggedni nem szabad :||