Az ember tragédiája
Belga
Nemesi család
Felvilágosodás
Fráter Erzsébet
Szívbaj
Drámai költemény
1859-60
Többször is betiltották
a művet
Prohászkának cseppet sem tetszett
Az első három szín jön
Ezt jegyzeteld
Ádámtól és Évától kezdem
Először ott voltak benn Istenben
Totál kómában öntudatmentesen
Növényi létben és szemérmetlen
Jött az a Lucifer és keltette a vágyat
Ennyi pont elég is volt a kezdő párnak
Kiakadt az Úr, de bitangul
Hogy a fejére nő ez a fiatalúr
Dualizmust akarsz?
Meg öntudatot?
Kérdezte Isten.
Akkor húzzál földre parasztnak mondta és haragra gerjedt
Ilyedtükben amazok meg felvették a levelet
És indult az ember tragédiája
Amikor leküldte az Úr őt a matériába
4. Egyiptom az ókorban
Ahol a fáraó magányos
Mert a dicsőségtől még
Nem lesz családos
Hiányzik a nő menthetetlenül
Leuralja a “mondhatatlan űr”
Felszabadítja a rabszolgákat
Így menekül a demokráciába
Az 5. színben Athénban
Miltiádészként demokrata
De két demagóg beszélget
És kimondják mi a népítélet
A szabadság és egyenlőség
Szép eszmék csak rögeszmék
„A gép forog
Az alkotó pihen”
6. Róma, harc és szex
Sergiolus nem élvezi az életet
Mert sejti már hogy az ilyen virág hervatag
A kacagás sem valódi csak fogva tart
Hedonizmusból fordul át a kereszténység felé
Új népet, új eszmét Istentől remél
7. Konstantinápoly
Tankréd kereszteslovag
De amint meglátja Évát
Rideg lesz a zárdafal
Prágában a 8-ban
A késői középkorban
Hé Kepler mi a horoszkóp
A drága Borbála nekem is megvolt
De ne is csodálkozz ezen
Ha a föld helyett a csillagokat lesed
Kilenc, Párizs, elaludt a lantom
Ádám álmodja,hogy Kepler, az meg, hogy Danton
Álom az álomban, tehát szerkezetileg.
Lucifer a kilencesben nem jelenik meg
Tíz, Prága, Ádám ébredezik, aztán a tanítványának fejteget valamit
Ami egy új világ perspektívája, a felvilágosodás gondolatvilága
„A gép forog
Az alkotó pihen”
Tizenegy, London, Madách jelene,
Ádám meg csak a történet szemlélője
Kapitalizmus, szabad verseny, „kutyáknak harca ez egy konc felett”
Tizenkettő, ne szalaszd el, ez a tökéletes társadalom a falanszter
Platón őrzi a sok-sok marhát,
Michelangelo széklábat gyárt
A 13. tragikus színben
Ádám, csalódott, bús volt, meg minden
Lucifer meg izomból fűzte
Hogy jöjjön fel vele ki oda az űrbe
Mert a tiszta szellem ott lakik fent
Az anyag neki kín börtön itt lent
Ádámnak be is jött ez
az ötlet
Repült, de pont amikor majdnem ott lett
Meborzongatta a hideg űr
Ahol élő énje megsemmisül
3700-nál fordult vissza
Mert az ember célja a küzdés maga
Az Eszkimó szín a Mad Max jéggel
Olvasd el most, vagy max majd éjjel
A 15-ben Ádám
felébredt
És ráébredt, hogy csak álmodta az egészet
Sürgősen öngyilkos akart lenni
De Éva az anyaságát épp bejelenti
A létkérdést Ádám felteszi
De a jóisten fraktálos választ ad neki
Majd kiosztja a szerepeket
És elmond magától egy idézetet
„Ember küzdj és bízva bízzál"
Ha ezt megteszed, a többit bízd rám
„A gép forog
Az alkotó pihen”
album címe: Platina
megjelenés: keressük!
hossz: 4:38
kiadó: Chameleon Records
zeneszerző: Bicskei Titusz
szövegíró: Tokyo
Jáger Barnabás
Kékesi Balázs
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 21929