Méhedben úsztattál
Örömödben lehettem
Csend volt és a szavaidat
Hallottam a nap alatt
És megint be zártál
Nem voltam elég jó
De nem tehetsz Te semmit sem
Itt fogok már elrohadni
Úgy fáj a kínos magány
Nézzetek vissza reám
Belül fáj ez nektek megint
Felettem ismét elnevettek
Nincsen itten semmi más
Sötét ez a bezártság
Repülni újra megint tudnék
Innen gyorsan menekülnék