Ne játssz a szívemmel
Angel
Ref.
Ne játssz a szívemmel,
Ha nem kellek eressz el!
Tudd már mit teszel,
A vesztes úgyis Te leszel!
Ne játssz a szívemmel,
A vesztes úgyis Te leszel,
Tudd már mit teszel!
Ha nem kellek eressz el!
I.
Megint tévedtem, ráébredtem, Hogy a látszat néha csal,
Nem én vagyok az a csaj, Akire úgy érezted vártál,
Azt hitted rám találtál, mikor először megláttál.
Olyan szépen indult minden, megdobogtattad szívem,
Egy pillanatig azt hittem te leszel a mindenem.
Veled töltöttem, ha tehettem minden szabad percem,
De ez neked kevés volt, hogy nem minden rólad szólt,
A rózsaszín ködben hamar lett egy sötét folt.
És úrrá nőtt rajtunk a dacos büszkeség,
Fejünk fölött fagyos villámokat szórt ránk az ég,
Mert a szó nem volt elég,s értelmetlennek tűnt,
Hirtelen a boldogság a szívemből eltűnt,
Hisz olyat állítottál, amit meg nem érthettem,
Én feléd olyan jelzéseket, soha nem tettem.
Elhittem, hogy szeretsz és én szeretlek téged,
Most legbelül mégis a fájdalom forró tüze éget.
Ref.
II.
Alig ismerlek, de mégis túl sokat tudok rólad,
Most örülj, mert hozzád szól minden egyes mondat.
Még utoljára, egyszer te leszel középpontban,
Történetünk darabkáit neked rímekbe fontam.
Nem szóltam semmit, ha más lánnyal láttalak,
Míg vele beszéltél én türelmesen vártalak,
Mégis én lettem a rossz, féltékenykedő alak,
Ha úgy akarod ebben a hitben meg is hagylak.
Nem érdekel mit gondolsz, most a fájdalom vakít el,
Mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel,
Add vissza nekem, ez a játszma véget ért!
Nem fogok pattogni egy kissrác kedvéért,
Eddig küzdöttem érted, most döntsd el mit akarsz,
Olyan felesleges már ez a gyerekes harc.
Ref.
Ne játssz a szívemmel,
Ha nem kellek eressz el!
Tudd már mit teszel,
A vesztes úgyis Te leszel!
Ne játssz a szívemmel,
A vesztes úgyis Te leszel,
Tudd már mit teszel!
Ha nem kellek eressz el!
I.
Megint tévedtem, ráébredtem, Hogy a látszat néha csal,
Nem én vagyok az a csaj, Akire úgy érezted vártál,
Azt hitted rám találtál, mikor először megláttál.
Olyan szépen indult minden, megdobogtattad szívem,
Egy pillanatig azt hittem te leszel a mindenem.
Veled töltöttem, ha tehettem minden szabad percem,
De ez neked kevés volt, hogy nem minden rólad szólt,
A rózsaszín ködben hamar lett egy sötét folt.
És úrrá nőtt rajtunk a dacos büszkeség,
Fejünk fölött fagyos villámokat szórt ránk az ég,
Mert a szó nem volt elég,s értelmetlennek tűnt,
Hirtelen a boldogság a szívemből eltűnt,
Hisz olyat állítottál, amit meg nem érthettem,
Én feléd olyan jelzéseket, soha nem tettem.
Elhittem, hogy szeretsz és én szeretlek téged,
Most legbelül mégis a fájdalom forró tüze éget.
Ref.
II.
Alig ismerlek, de mégis túl sokat tudok rólad,
Most örülj, mert hozzád szól minden egyes mondat.
Még utoljára, egyszer te leszel középpontban,
Történetünk darabkáit neked rímekbe fontam.
Nem szóltam semmit, ha más lánnyal láttalak,
Míg vele beszéltél én türelmesen vártalak,
Mégis én lettem a rossz, féltékenykedő alak,
Ha úgy akarod ebben a hitben meg is hagylak.
Nem érdekel mit gondolsz, most a fájdalom vakít el,
Mert utálom, ha valaki játszik a szívemmel,
Add vissza nekem, ez a játszma véget ért!
Nem fogok pattogni egy kissrác kedvéért,
Eddig küzdöttem érted, most döntsd el mit akarsz,
Olyan felesleges már ez a gyerekes harc.
Ref.
kapcsolódó videók
