Félhomály a szobában, dohos levegõ,
Mindent por fed el, megállt az idõ.
Roskadozó asztalon leégett gyertyák,
Rég nem látott hely az ahol most jársz.
Egy elfeledett látomás, egy megfakult emlék,
Egy visszatérõ álomban, egy ketté szakadt kép,
Lépj hát ide mellém, rég nem találkoztunk,
Egymásra soha nem is gondoltunk.
Gyere velem, elviszlek magammal, gyere velem, gyere velem!
Nemzedékek százai, hangjuknak foszlányai,
Betöltik a helyiséget, de Te ebbõl semmit nem értesz.
Nézz körül, körös-körül,
De láss is, ne csak nézzél,
Eltûntél és most mégis visszatértél.
Gyere velem, elviszlek magammal, gyere velem, gyere velem!
Próbálhatsz menekülni, próbálhatsz felejteni,
Nincs elõre írott sorsunk, de visszatérhet még a múltunk.
Gyere velem, elviszlek magammal, gyere velem, gyere velem!
Nem vagyok más, csak egy látomás....