Újabb nap, újabb probléma vagy a régi,
S nincs már kedved újabb harcot vívni,
Fáradt vagy sajnos és tudod,
H ogy elfogyott minden rohadt tartalékod.
Mint egy elátkozott valami ütközetben,
Ott állsz középen egy kereszttûzben,
S bármerre is ugrasz azt jól tudod,
Nem kerülheted el a sorsod.
Arccal lefelé fekszel a sárban,
Az alvadt vér íze ott van a szádban,
Gyengének érzed magad talán?
Most vívod a haláltusád.
Nehéz mindent kiheverni,
Ezt az egészet mind jól megemészteni,
S holnap jön a ráadás de nem változik az állomás
Ezen a földön az gyõz ki elõször üt,
S az marad életben, aki gyáva,
Nincs helye itt egy harmadiknak,
Levernek, ha jártatod a szádat.
Mert itt egy szónak is legalább száz a vége,
Hazudni, rabolni, gyilkolni kéne,
S biztos lehetsz benne, hogy megéri,
Hisz a törvény csak a bûnösök jogait védi.