Síri csendben, ködben-fagyban árok partján
Félresodródva, látod: állok némán, árván
Lehangolódott zongorán régi dallam
Másként szól már, torzzá váló melódia
Sokáig hittem, jól tudom, hogy ki a másik
Órája már roppan köztünk még az ág is
Leszünk mi még nyomkeresők sírunk után
Lelkünkért, ha más nem, majd a rutin megálld
Egyszer majd még, látjuk valahol, látjuk egymást
Nem várok már mást, de egy-két szempillantást
Látni magam benned, tudni valahol voltam
Vagyok veled, vagyok-voltam, most vagy a múltban
Régen beállított kép dől le a falról
Rongyos, eső ázott házfal oldaláról
Hirtelen a mélybe, mélybe-mélybe zuhan az ágy
Kétség bugyrai közt, ölel, törve, körbe bezár
Tetovált lélek
Egyszer majd még, látjuk valahol, látjuk egymást
Nem várok már mást, de egy-két szempillantást
Látni magam benned, tudni valahol voltam
Vagyok veled, vagyok-voltam, most vagy a múltban, most vagy a múltban