Próza:
A hotel tetején egy csodálatos műjégpálya csalogat,
Ide-oda cikázom a párok között villogó korimon,
Tálcámon kínálom a Filtolt, és a frissítő drazsét,
Fülledt éjszakákon mentolillat száll felém... Mmm.
1. Kilenc után kezdődik a korcsolyabál,
A reggelig tartó, atomi jó banzáj, o-o-ó,
S a kávéfőző gép előtt megtalálhatsz tíz előtt,
Egy szimplát, ha kérsz a presszónál.
2. Csodás a gép, a forró kávét teszi eléd,
S zöldes fényét szórja szerteszét,
Oldalán a csillago, áramvonalas fémlapok,
Vakít a fény a tetején.
3. A nagy parádé éjjelén,
A pálya síkos tükörjegén
Egy hűs Filtolra gyújtok én,
S egy vérpezsdítő ritmus száll felém.
4. Remek zene, kétnegyedes az üteme.
Pepe vár a műjég ördöge! O-o-ó
Egy mozdulattal megragad, a hapsik szája tátva marad,
S egy új dobást dobunk be.
Instr.
5. A legjobb tánc a rock and roll,
Partnerommal tudjuk jól,
Csak rázd, ahogy kell, ha jó zene szól.
6. Az egész olyan izgató,
A pezsgő íze mámorító.
A sok illat oly bódító,
O-o-o-o-o-ó!
7. Szemem ragyog, az izgalomtól piros vagyok.
Körülöttünk – észre sem veszem! –
Áll az egész társaság, a kettő-négyet tapsolják,
Forog a jég velem.
Nagyon-nagyon tetszik nekem!
8. Lábam remeg, ó, önfeledten énekelek,
S egy ugrással a színpadon termek én.
Ó, a rivaldafény elvakít, ó a rock and roll megvadít,
Csörgetem a csillogó karperecemet.
A rivaldafény elvakít, ó a rock and roll megvadít.
Csörgetem a csillogó karperecemet.
Csúszik a jég, húú – elperecelek.
(Csodás!)