Elmúlt az Érzés Feat. Toncsy
Pez
Toncsy:
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
PEZ:
Már elmúlt a varázs, már elmúlt az érzés
már elmúlt minden, a jelen, csak hátra hagyott kérdés
Mélyen nézek a szemekbe, de nem látom a választ
kiégett lelkek csonkán égnek a hamis vágynak
az ember furcsa önkényes birodalma elhalóban
az érzés didereg, a megértés már etalonban
elvesztettem mindent, többet nem adok
ha el akarják venni te se hagyd mert vissza nem kapod
kegyetlen játszma, a vége tudjuk mindketten mi
hogy boldogan távozhass ahhoz sokat kell megtenni
kinyitottam a szemem, már átlátok a hálón
amiben az emberek élnek, az nem más csak egy álom
bodult hangok, csapják meg a fülemet
akkor is boldog vagyok ha nincsen csak szűk keret
áldozat van végtelen, az élet képtelen
látom a szenvedést és a kezemet szétteszem
PEZ:
Lehunytam a szemem, már nem gondolkozok többé
láttam hogy váltak az álmok percről perce köddé
por és hamu, de a színhely mindig változik
az egyéniség dolgozik és majd elkárhozik
bízz magadban, ha érzed már mindent megtettél
dőlj hátra és élvezd amit egykoron szerettél
keresed a reményt, de távoli a lámpás
erősnek kell lenned hogy a gátakon te átmássz
Olykor elhagynám a földet én is felhők közé szállnék
elér az érzés de nincs benne hátsó szándék
tekints előre testvér és valld be őszintén
kinnt áll az emberiség a hegy utolsó kőszirtjén
jöhetne egy sirén, ki elvarázsolna egy világba
egy másik létbe ahol nem építek a hibákra
hol a tévébe nem agresszió és politika üvölt
hol nem kell magad elé emelni minden reggel a tükört
elér az érzés, téves a féltés
okot szülő kérdés, nincs elnézés
szúró tekintetek a boldogulás nyomában
ülök egy, egy elhagyatott szobában
bodult hangok, csapják meg a fülemet
szénakalazban keresem a tű hegyet
érzem az elhaló türelmet
de felállok mert feladtam a kűzdelmet
Toncsy:
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
PEZ:
Már elmúlt a varázs, már elmúlt az érzés
már elmúlt minden, a jelen, csak hátra hagyott kérdés
Mélyen nézek a szemekbe, de nem látom a választ
kiégett lelkek csonkán égnek a hamis vágynak
az ember furcsa önkényes birodalma elhalóban
az érzés didereg, a megértés már etalonban
elvesztettem mindent, többet nem adok
ha el akarják venni te se hagyd mert vissza nem kapod
kegyetlen játszma, a vége tudjuk mindketten mi
hogy boldogan távozhass ahhoz sokat kell megtenni
kinyitottam a szemem, már átlátok a hálón
amiben az emberek élnek, az nem más csak egy álom
bodult hangok, csapják meg a fülemet
akkor is boldog vagyok ha nincsen csak szűk keret
áldozat van végtelen, az élet képtelen
látom a szenvedést és a kezemet szétteszem
PEZ:
Lehunytam a szemem, már nem gondolkozok többé
láttam hogy váltak az álmok percről perce köddé
por és hamu, de a színhely mindig változik
az egyéniség dolgozik és majd elkárhozik
bízz magadban, ha érzed már mindent megtettél
dőlj hátra és élvezd amit egykoron szerettél
keresed a reményt, de távoli a lámpás
erősnek kell lenned hogy a gátakon te átmássz
Olykor elhagynám a földet én is felhők közé szállnék
elér az érzés de nincs benne hátsó szándék
tekints előre testvér és valld be őszintén
kinnt áll az emberiség a hegy utolsó kőszirtjén
jöhetne egy sirén, ki elvarázsolna egy világba
egy másik létbe ahol nem építek a hibákra
hol a tévébe nem agresszió és politika üvölt
hol nem kell magad elé emelni minden reggel a tükört
elér az érzés, téves a féltés
okot szülő kérdés, nincs elnézés
szúró tekintetek a boldogulás nyomában
ülök egy, egy elhagyatott szobában
bodult hangok, csapják meg a fülemet
szénakalazban keresem a tű hegyet
érzem az elhaló türelmet
de felállok mert feladtam a kűzdelmet
Toncsy:
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
Elmúlt a varázs, elmúlt az érzés
valóság helyett hazug megértés
sötét selyem fátyol takarja az arcunk
homályos lejtőn lefelé tartunk
kapcsolódó videók
