Str.:
Rég volt rég, hogy a mindenség
csak te voltál, szép Natasám!
Elhagytál, s bár a lelked fáj,
ne is gondoljál te ma rám!
Hulló hó, hervad minden ág,
nyílik még orgonavirág.
Eljössz majd, ha a szíved hajt,
hogy szeress engem igazán.
Refr.:
Ha majd a tavasz szívünkbe újra visszatér,
elmúlik a tél, s elszáll a dér.
Ugye Natasám, leszünk még boldogok talán
régi szerelem új hajnalán.
De szép lesz minden, ragyog ránk majd az ég,
s a szomjas számon megint a csókod ég úgy, mint rég.
Ha majd a tavasz szívünkbe újra visszatér,
elmúlik a tél, s elszáll a dér.
Str.:
Elmúlt bár szívem mégis vár
vissza fájóbban ma talán.
Szép vagy, szép, s mint egy álomlép,
látlak álomként, Natasám!
Nincs szívemben, csak a remény:
lesz még tán szíved az enyém.
S úgy, mint rég, szállunk együtt még
majd a boldogság vonatán.
Ha majd a tavasz… (Refr.)