Most megköszönöm nektek mindazt amit értem tettetek meg
De mérgezett nyilaitokkal kérlek még ne öljetek meg
Mert a tűz még mindig lángol bennem felemészt egészen
A gyűlölet lángja izzik bennem még
Úgy fáj
Rám omlik a csend betemetve az örökös szörnyű szinte csak pillnatokra megszűnő jéghideg zajt
Most nem hallani a sugárutakról a szirénák hangját
Most nem hallani az őrjítő hangzavart
Most nem hallani
Jó ez a csend
Itt életre kelnek a keserű holtak
Jó ez a csend
De ha elalszom kifoszt az álmom
Rémálmaimban látom ifjúságom egy parkját melyben megállt az idő s gondolkodni nincs erő