Pavilon-duett
A víg özvegy (operett)
Mint nyíló rózsabimbó,
Mit érlel május-éj,
Szívemben úgy virult ki
A vágy, a szenvedély.
Kinyílt e rózsabimbó
A szívem rejtekén,
Mint megvalósult álmot,
Már úgy csodáltam én.
Még el sem ért az álom
És máris szálljon el?
A friss virág az ágon
Hervadjon máris el?
Lelkemben boldog ének,
S enyhít dallamán,
Mely érted szól, csak érted,
És majd legyőz a vágy,
Mely érted szól, csak érted,
És győz, legyőz a vágy!
Valencienne:
Oh, Camille!
Rosillon:
Valencienne!
Valencienne:
Hagyj, kérlek! Hagyj!
Megőrjítsz, a vágyam elragad!
Rosillon:
Úgy könnyebb a búcsú,
Hogyha csókot adsz!
Valencienne:
De nem itt!
Rosillon:
Nézd, itt e kicsi pavilon,
Mely megőrzi majd a
Titkunk jól!
Jöjj, vár a kicsi pavilon,
Mindig hallgat,
Még egy szót sem szól!
Áldott félhomály,
Mely csak csókot kínál,
Jöjj, vár a kicsi pavilon,
Hű szerelem és
A forró vágy!
Valencienne:
Hát jól van...
Bevallom én,
Úgy vonz már...
Rosillon:
Jöjj, vár a kicsi pavilon...
Valencienne:
Biztos, hogy hallgat?
Rosillon:
Mindig hallgat,
Még egy szót sem szól!
Valencienne:
Elhagy erőm...
Együtt:
Áldott félhomály,
Mely csak csókot kínál,
Jöjj, vár a kicsi pavilon,
Hű szerelem és
A forró vágy!