Fehér pont a fekete vásznon,táncol a Hold az égen,
táncolok én is egyre, táncolok kint a téren.
Szellemet játszom, látható testem játszik
a testem igen, de a tű hegye már nagyon tompán látszik,
testem igen, de a tű hegye már nagyon tompán látszik,
testem igen, de a tű hegye...
Hátra nézek 100ezerszer, becsukott szemmel látlak,
kezedbe temeted arcod, könnyeid velem játsznak
Csendes tengert játszunk, én vagyok a hajó,
csak a vihar jönne már, az lenne a jó
csak a vihar jönne már, az lenne a jó
csak a vihar jönne már...
Hegyeken játszunk tovább, mély zuhanás aztán felfelé
fele felénél megállunk, tenger lesz a könnyeidből,
könnytengerben úszom tovább
a testem itt marad de a lelkem elszáll,
könnytengerben úszom tovább,
a testem itt marad, lelkem elszáll.
Engem nem akart az ember, eltemette magát örökre!
Hiába nézek fel az égre, nem tekint senki le a Földre,
legyen egyszer ennek már vége, ne hiába nézzek fel az égre!
Ne temesd el magad örökre, kérlek gyere vissza végre!