Mért nem futok messze,
ha úgyis sejtem én,
(hogy) szemeidbe néznem tévedés.
Szívünkben új tűz lángol,
és most elfeledjük, hogy mással élünk,
tudjuk, bűn, és mégis vétkezünk.
Hiszen ez volt minden álmunk
sok- sok éven át,
szenvedély egy bűnös éjszakán.
S az a bűntetésünk, félek,
hogy nem lesz folytatás,
ha véget ért a bűnös éjszakánk
- ó, ó, soha már.
Gyorsan itt a hajnal,
s hazaindulunk,
(hol) bűntudattal telve hallgatunk.
Múlnak majd az évek,
és mi minden éjjel, míg fogják két kezünk,
álmainkban újból vétkezünk,
- amíg létezünk.
Hiszen ez volt minden álmunk....