Lobog a tűz, amelyet körbezár egy erdő.
Sehol a fény, s az út, csak égig érő fák.
Túl nagy ez a vágy,
s nincs szabadulás.
Dobog a szív, a hangja átsüvít az éjen,
vacog a kéz, és érzem őrült ritmusát.
Nem szűnik a vágy,
s nagy a zakatolás.
Ha valami kell, ne bújj el, mutasd meg magad!
Kövesd az ösztönök szavát!
Ha valami jó, ne dobd el, nincs jobb pillanat!
Ez lesz a legszebb nagy hibánk....
Látom az arcodon vad álmainknak árnyát,
amit csak rejtegetsz, ha elmúlt már az éj.
Tombol ez a vágy,
s nincs szabadulás.
Ha valami kell, ne bújj el, mutasd meg magad!
Kövesd az ösztönök szavát!
Ha valami jó, ne dobd el, nincs jobb pillanat!
Ez lesz a legszebb nagy hibánk....