Ilona:
Van egy különös szer,
Én ismerem,
Mely ifjúságot ád,
Használja csak azt,
De szüntelen,
S hamar művel csodát!

Dragotin:
Hát ez kitűnő, óh, drága nő,
Csak szerezze meg ezt a szert!

Ilona:
Valódi kincs, receptje nincs
És nem patikus keveri!

Dragotin:
Nos, mondja meg gyorsan nekem,
Mitől ifjúl meg életem?

Ilona:
Az életen át édes nóta száll,
Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg,
Az ember a hangjára táncot jár,
A jó Isten adta ezt!
Ujjong, aki hallja
E szép zenét,
Mely harsog, de mégis oly lágy,
Örök virágnyílásra ád reményt,
És felpezsdül ettől a vágy!

Csókban van az ifjúság,
Csók, te dús, virágos ág,
Csókolj, míg a szád piros,
Csókolj, ah, amíg tilos,
Csókolj, míg a csók tüzel,
Gondot, bút a csók űz el,
Csók, te bódító boldogság,
Gyógyító orvosság,
Csók, csók, csók!

Dragotin:
E szer kitűnő, e szer csodás,
Szememben tűz ragyog,
Már azt hiszem, itt a jó hatás,
Megint legény vagyok!

Ilona:
Mily kurta idő, ez szédítő,
De most bizonyítsa be hát!

Dragotin:
Nos, mondja kegyed,
Hogy mit tegyek,
Követni fogom a szavát!

Ilona:
Talán legjobban megfelel,
Ha engem szépen átölel!

S most hallja, csak hallja,
A nóta száll,
Úgy hódít, úgy bódít, ha rezg,
Az ember a hangjára táncot jár,
A jó Isten adta ezt!

Dragotin:
A keringő ritmusa lágyan szól,
Ki hallja, meggyullad belül!

Ilona:
A párját magához szorítja jól,
S eltáncol a vénség elől!

Csókban van az ifjúság,
Csók, te dús, virágos ág,
Csókolj, míg a szád piros,
Csókolj, ah, amíg tilos!

Együtt:
Csókolj, míg a csók tüzel,
Gondot, bút a csók űz el,
Csók, te bódító boldogság,
Gyógyító orvosság,
Csók, csók, csók!