Ma reggel arra ébredtem,
tudom, és biztos, úgy érzem.
Hogy ami kettőnk között eddig dúlt,
az nem lehet szerelem.

Ahogy az ágyból bámulsz rám,
úgy, mint egy sármos nagy vagány.
Ez eddig mindig bejött, de itt a vég!
Én már nem vagyok az a lány!

Hogyan mondjam el? De kínos!
És a próza bánt is talán.
Dalban énekelve, így jó lesz!
Ez egy uncsi társas magány!

Refrén:
Hát akkor!
Ég veled Elek!
Nem maradok veled!
Vidd el a gatyád, nem vagyok az anyád!
Hát ég veled Elek!
Nem maradok veled!
Vidd el a gatyád, mossa ki az anyád!

Unok már minden süket dumát!
Meg a sok ósdi rossz figurát!
A mindig álmos, bamba királyfit,
meg a hófehér paripát!

Pakold az összes koszos ruhád,
a bűvös kék színű pirulád.
Tudom, hogy holnap reggel egész más.
és színes lesz a világ!

Hogyan mondjam el? De kínos!
És a próza bánt is talán.
Dalban énekelve, így jó lesz!
Ez egy uncsi társas magány!

Refrén:
Hát akkor!
Ég veled Elek!
Nem maradok veled!
Vidd el a gatyád, nem vagyok az anyád!
Na húzz el, Elek!
Gyorsan hogy ha lehet!
Vidd el a gatyád, mossa ki az anyád!

Ég veled Elek!
Nem maradok veled!
Vidd el a gatyád, nem vagyok az anyád!
Na húzz el, Elek!
Gyorsan hogy ha lehet!
Vidd el a gatyád, nem vagyok az anyád!

Hát akkor!
Ég veled Elek!
Nem maradok veled!
Vidd el a gatyád, nem vagyok az anyád!
Na húzz el, Elek!
Gyorsan hogy ha lehet!
Vidd el a gatyád, mossa ki az anyád!

Ég veled, Elek!