Későre jár már az idő, éjfélt vert az óra,
Rendes ember mind otthon van, alszik is azóta.
Rajtam kívül a faluban nem barangol senki,
Én Istenem mért nem tudok én is hazamenni?
Bevágódom egy kis közbe, a szívem húz arra,
Bólingat egy öreg hársfa földig érő lombja.
Megállok a vén hársfánál, százszor is megkérdem:
Én Istenem mért nem lehet hazamenni nékem?