1. Egy napon felébredtem és a gitáromért nyúltam
De nem találtam, sehol se volt, de ajtóm félig nyitva állt
És szólt egy hang: ,,Hé Orpheus, eredj keresd meg Euridikét
Ő halott, szerezd hát vissza, van még sok dolog, amit látnia kell"
2. Így hát lementem, le az Alvilágba, és úgy volt, hogy ő újjászületik
Új életet nyert, eleven lett, lobogott, akár egy láng
De mondták nekem, hogy nem nézhetek vissza, amíg kivezetem
De nem tudtam megállni, annyira könyörgött, már majdnem rámkiáltott
Ha visszajössz, hogy engem láss
Egy fájdalomba burkolt embert látsz
Elviselhetetlen ez az érzés
Majdhogynem megőrjít
A törvényszerűségek börtönéből
Nem tudtam kitörni
Rámzárult a depresszió
Kedves, ne nézz le engem
3. A Nap a homokdűnék mögött alszik, tudom
Azt mondják felkél, de én nem hiszem el, soha többé nem ragyog már
Attól a naptól fogva ő örökre halott, és kevés a szó,
hogy szomorú vagyok
Mert - pánik ragadja meg az ember agyát - ő halott, én vak vagyok