Dombon van a babám, dombon van a babám, nádfedeles háza.
Akármerre járok mindig odalátom, mindig csak azt látom.
Bár ne lakna dombon , hogy ne látnék oda, hogy ne látnék én el oda,el oda,
Szerelmes szívemnek bánatos szívemnek , százszor könnyebb volna.
Sirhat az a kislány, az a barna kislány, kinek nincs babája,
Kiáll a kapuba, este a kapuba, a babáját várja.
Lám én csak nevetek százat is szeretek, de csak egyet szívből igazán, igazán,
Magyar gyerek vagyok, szeretőt tarthatok ahányat akarok.