Kiskapumat, ablakomat minden éjjel kinyitom egy legénynek.
Elhoz nékem minden rózsát a kertjéből, csak egy csókot ígérjek.
Meg is kapja, visszaadja csókjaimat kamatostól egyvégbe,
Azt se bánom, ha engem, elkárhoz a szerelem, de akkor is megérte.
Tudom sokan irigyelnek, kibeszélnek a faluban engemet,
Mert a szoknyám rövidebb lett
és a szemem minden legényt megkeres.
Nem bánom én, mit pletykálnak, tudom, hogy a szívemet csak várja,
Aki engem így szeret, hogy a szoknyám rövidebb, annak leszek párja.