Áttetszõ ködfoszlány,
tiszta szó,
Vérfürdõ szemhatár, izzó.
Indulat ébredj,
tépd testét az
éjszakának,
irtsd csíráját
a magánynak!
Fájdalmas az éj leple,
Gonosz gondolat telepszik,
Üszkös váladék,
sötét lélek mélyébe.
Tátogó üres gödör,
hideg, sivár, kietlen táj,
Ki nem mondott szavaktól
megfájdul a száj.
Friss zuhatag törjön,
utat keresve ömöljön!
Az élet nedvét osztva,
el kell, hogy jöjjön!
Fojtott világban élek,
Folyton képeket nézem.