Vonyíts csak, hogy hangod bírja,
zárt ajtók elõtt, talán majd meglátod a felkelõ napot.
Árnyékban lépkedõ, gonosz, fenevad ivadék,
hideg lehellet, bûzös váladék.
A szikár fák megdõlnek, gyökerük megszakad,
napról-napra, apasztja a tavat.
A hegyek elkopnak...
A kövek mállanak...