Felszántatom a sárközi gyászos temetőt,
Vetek bele a lovamnak nyári legelőt.
Vetek bele len magot, a szeretőm elhagyott.
Fáj, de fáj, az árva szívem, érted meghalok.
Az Újlaki kertek alja jaj de homokos,
Arra jár az én galambom jaj de bánatos,
Szólnék hozzá de nem merek, attól félek nem szeret,
Fáj, de fáj, az árva szívem érted megreped.