Lalalala....
Lalalala....
Lalalala....
Néha de jó volna tudni, mit tenne más!
Látni, vajon az a másik, sosem hibáz?
Ő is elvállal-e mindent és megbocsát:
Mikor tudja, hogy senki más, csakis te vagy hibás!
Egy pont az életedben,
Ez a sorsom, észrevettem!
Csupa rossz a két szemedben:
Ez vagyok én!
Ha mégis átölelsz még,
Tudom jól, hogy mást szeretnél...
Te is érzed, bármit kérnél,
Neked megtenném!
Néha, úgy érzem, hogy vége: nincs már tovább!
Csendben el szeretnék menni, jöjjön egy más!
Sajnos, mégse tudlak téged elhagyni már,
Mert az életem nélküled csupán kihűlt parázs...
Egy érintés...egy villanás...
És felgyúlt már a régi láz!
Egy szó elég! Egy semmiség...
És szívem már újra tiéd!
Tiéd! Tiéd... tiéd...