Ragyog az égen fenn a csillag,
felzokog egy hawaii gitár,
hajadban „Fleur d’ Amour” az illat,
és a szíved engem vár.
De semmi szó és semmi sóhaj,
ami a szerelemmel jár,
a könny, a sóhaj, az esküvés
nem divatos ma már.
Hidd el, az élet ilyen,
még ma vidám a szívem,
halk muzsikával izen,
csók fut a szív dalán.
Holnap a könny sem igaz,
azt se tudom, hogy mi az,
s holnapután már talán
új szerelem vár rám…
Folyton a múltakról beszélni
-hidd el- ez több, mint szenvedés.
Mindig az emlékekből élni,
nekem ez már rég kevés!
Bármilyen sötét is az éjjel,
reggelre jön a napsugár.
Az egyik elmegy –ne félj, babám-
holnap a másik vár.
Hidd el, az élet ilyen… (Refr.)