Már a szívem úgy dudál,
mint a híres portugál,
bár tudom, hogy ál-spanyol,
szívemen a szeme áthatol.
Nálam ez már megszokott,
látja, lázba nem hozott,
mert a férfi bárhol lát,
súgja nekem a dalát.
Szemével megbolondít Szenyorita Rita,
szívéhez ó, hogy engem még sosem szoríta.
Az ajka vércseresznye, Szenyorita Rita,
de nékem még egy másodpercet sem szakíta.
Már forr a vérem,
mint a télen forr a forralt bor,
és maga vélem azt tesz,
amit a bikával szokott a bikaviador.
Szemével megbolondít Szenyorita Rita,
szívéhez ó, hogy engem még sosem szoríta.
Modja, vélem mért kacér?
Bősz szívemben forr a vér.
Hát, ha vélem flörtöl itt,
érzem, eljutok a börtönig.
Jaj, kegyelmet kérek én,
jaj, kegyedtől félek én.
Már hiába, nincs pardon,
ég a szívem lobogón.
Szemével megbolondít… (Refr.)