Hogyha én lennék a fény
Máté Péter
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt.
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.
Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett,
Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út.
Mindig világítanék, hogy mindenki lásson!
Mindig felvidítanám a szomorút.
Kérdezem a napsugártól,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, hogy mi volt azelőtt.
Kérdezem a napsugártól,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, hogy mi volt azelőtt.
Kérdezem a kék hegyektől,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem a tengerektől,
De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a messzeségtől,
Mért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az emberektől,
De válasz nélkül maradok én.
album címe: Emlékezz rám
megjelenés: keressük!
hossz: 3:00
kiadó: Hungaroton
zeneszerző: Ihász Gábor
szövegíró: S Nagy István
stílus: keressük!
címkék: keressük!
napi megtekintések: 1
megtekintések száma: 11559