Ne szólj, kicsim
Marica grófnő
Vedd fel a szép ruhád ma, kicsikém,
Ha jő az este,
Majd eljövök én!
Kocsiba ülve messze robogunk,
Kirúgunk a hámból
És rosszalkodunk!
Marica:
Hová viszel szívem,
Remegek ám!
Merjek-e menni én,
A csacsi lány?
Taszilo:
Most ne kérdezz semmit,
Csak jöjj el velem,
Gyere, siess,
Ahová hív a szerelem!
Ne szólj, kicsim, ne szólj,
Csak hallgass,
Úgy válaszolj!
Nézz rám, hogy senki se
értse más,
Ez több, mint egy vallomás!
Ne szólj, csak nézz reám,
Egy pillantás csupán,
A szótlan szót is
Megértem jól,
Oh, ne szólj, szívem,
Ne szólj!
Marica:
Nos, idejöttem,
Szívem ide vont,
De ugye, nem fogsz bántani,
Na mondd!
Tavaszi estén oly nagy a veszély,
Ha egy bűvös keringő
Halkan zenél...
Taszilo:
A derekad remegve fogom át,
És a homályban szám keresi szád,
Oly esdeklőn könyörgöm,
Én istenem...
De ne felelj, kicsi szívem,
Felel a csend!
Marica:
Ne szólj, kicsim, ne szólj,
Csak hallgass,
Úgy válaszolj!
Nézz rám, hogy senki se értse más,
Ez több, mint egy vallomás!
Együtt:
Ne szólj, csak nézz reám,
Egy pillantás csupán!
A szótlan szót is
Megértem jól,
Óh, ne szólj, szívem,
Ne szólj!