Az én városom utcáin
Furcsa szorongást érzek
Nem biztos, hogy itthon vagyok
Idegen arcok néznek
Belső remegés, nyugtalanság
Egyedül vagyok és félek
Nem múltak el nyomtalanul
Bennem a nyolcvanas évek
Az én városom utcáin
Új próféták járnak
Elszaporodtak a csúszómászók
Rámenősek és bátrak
Nem hiszem, hogy túlélem
Egy nemzet haldoklását
Itt mindenhol csak a pénzt imádják
Az új isten képmását
Ref:
Nagykanizsán az élet
Ugyanolyan, mint máshol
Kelet-európai vergődés lett
A nyugat-európai lázból
Nagykanizsán az élet
Ugyanolyan, mint bárhol
Túl közel van a szakadékhoz
A mennyországtól ( kurva ) távol
Az én városom utcáival
Rég nem ölel keblére
Csak számkivetettséget kaptam
Útravalóképpen
Mégis visszatérek folyton
E paradicsomi világba
Szívemben jégcsappal
És keserű ízzel a számban
Bibliai jelként
Virít a skarlát rajtam
Itt lelenc maradsz mindörökre
Bármennyire hajtasz
Méteres betűkkel
Vésd a koponyádba:
Sohasem lehetsz próféta
A saját hazádban!