A múltba vissza-visszanézek,
édes az emlékezés.
Elszálltak a röpke évek,
fáj a felébredés.
Kacagó, édes kis leánykám,
eltűnt a csodás varázs,
Ma este hiába vár ám,
oly nehéz a búcsúzás.
Agyő babám, kicsi babám, agyő,
hiú remények álma a hold ezüst sugára,
Több üdvöt már felénk nem int,
nyarunk örökre elszaladt,
s lehullott a rózsa mind.
Agyő babám, kicsi babám, agyő,
szerelmet elfeledni,
s nevetve messze menni
Tudom, nehéz, nagyon nehéz,
legyen szívünk ma kő,
kacagó babám, agyő!
Ha forró két szemébe néztem,
üdvömet kerestem én,
Miközben csalfa végzet
álnokul rohant felém.
Ha könny ül most a két szemében,
esdem a bocsánatát,
Fogadja kacagva – kérem –
búcsúzó szívem dalát:
Agyő babám… (Refr.)