Volt egyszer egy hadnagyocska,
fiatal volt és bohó.
Tiszta volt a szíve, lelke,
szerelemről álmodó.
Szavát adta egy kis lánynak,
hogy szíve örökre övé,
s mikor elment a harctérre,
rágondolt estefelé.
És egy véres éjszakában
egy bolond gránát csapta le,
nemsokára csak felépült,
de hiányzott a jobb keze.
S jött egy illatos levélke:
Bocsásson meg, de lássa be,
nyomorék mellett egy nőnek,
csak szenvedés az élete.
Külvárosi füstös kocsma,
hol borszagtól nehéz a lég.
Oda tért be minden este
egy félkarú nyomorék.
Felszedi a szivarvéget,
amit más már eldobott.
s közben egy szomorú kis dalt
lám, ma még dúdolgat ott.
Mmm…
Aranyvégű cigaretta,
te utolsó jó barát.
Hogyha bánat ül szívedre,
szívd magadba illatát!
Füstje lágyan körbe szálldos,
lelked szebb világban jár.
Cigarettafüst az élet,
s mint egy álom, tovaszáll.
Cigarettafüst az élet,
s mint egy álom, tovaszáll.