Hol tartana még a mai világ?
Ember hogyan élne majdnem négymilliárd?
Vénuszba, Holdba hogy érne ő?
Ha nem hatna az ősi varázserő!
Olthatatlan, láthatatlan ég a parányi láng,
Ami észrevétlen elkísér az életünkön át!
Örök égő vágy a boldogság után...
Embernek a dolga, hogy tanul és tanít,
Újjáalakul vagy újjáalakít...
Ezen a Földön akárhol él,
Külön ösvényen bár, de egyetlen a cél!
Olthatatlan, láthatatlan ég a parányi láng,
Ami észrevétlen elkísér az életünkön át!
Örök égő vágy a boldogság után...
Lalalala.
Hajszolnak az évek!
Ó, nincsen pihenő!
Gyors szárnyakon repül a kaján idő!
Hogy mégis mindenki, jutalmát elnyerje,
Ezért van a világon az igaz szerelem.
Kezdetek kezdete óta a szívekben szüntelen lobog a láng,
Ami felettünk világít
Vezet és irányít
Életünk útjain át!
Örök égő vágy a boldogság, az új, a más, a jó, a szép után...