Forró zene száll, halkan muzsikál,
lágyan suhan a vágyam, hiszen ma nyár van.
Diszkrét ez a fény, minden az enyém,
mégis valamit várok, keresek én.
Az, amit úgy hívnak, hogy szerelem,
az, ami lázít ma idebenn,
talán egy szó, talán egy dal,
talán egy álom.
Valami mozdul már a szívemen,
valami édes veszedelem,
talán a vágy, talán a csók
tüzel a számon.
Ma virágot hint felém a szerelmes élet,
de ki tudja, új tavaszra talán nem élek…
Az, amit úgy hívnak, hogy szerelem,
az, ami lázít ma idebenn,
talán egy szó, talán egy dal,
talán egy álom.
Lázít ez az éj, csábít a veszély,
vár ma az álmok álma, de hiszen árva.
Bánat hegedül, oly rossz egyedül;
csókolj, és sose kérdezd, mi fáj belül!
Az, amit úgy hívnak… (Refr.)