Az önkontroll nélküli lét
Milyen szép is lenne, milyen jó is lenne
Hogyha mindenki csak bennem élne
Vágyunk a szépre
Vágyunk, hogy megmutassa magát
Hogy a hangunk mindenképpen törjön át
Valami még most is kéne,
Hogy csak téged nézzelek,
Hogy csak téged lássalak
A zsebünk még mindig csak félig,
De a szívünkkel érezzük
Mégis csak lélegzünk
Egy perc nem sok annyi se kell,
Hogy megint elfeledjem
Mennyi mindent tettél értem,
Hogy a kisfiúból férfi lettem
A kéz, mint mindenkor most is csukva volt
Hogy az életemből a lételembe
Képzeletből a félelembe
Ezt a számot a lelkembe vésd