Nem haragszom magára,
csak a szívem szavára,
mert hiszen még mindig
szerelmes vagyok én magába.
Búcsú nélkül tovább állt,
mint a madár, tovább szállt,
azt hittem, hogy régen
elfelejtett, és ez nagyon fájt.
Kis levél, halk, szerény,
pár meleg szó, s úgy érzem, élni jó.
Egyszerű dőlt betű,
zöld boríték, s az élet máris szép!
Sorok közt bátorítás,
szívemnek orvosság!
Másnak csak egy sor írás,
nekem a boldogság!
Kis levél, halk, szerény,
pár meleg szó, s úgy érzem, élni jó.
Üzenete csodát tett,
az életem csodás lett,
újra éled bennem
a szép május; a tél továbbment.
Örök tavasz kacag ránk,
virág nyílik a vén fán,
elmúlik a bánat,
és most végre boldog leszek tán!
Kis levél… (Refr.)