A csendből neked szól a dal,
a dalból neked szól a szó
figyelj hát, jóbarát!
Húsz vagy harminc év talán
mit együtt leéltünk, ma már-
eltűntél jóbarát.
Emlékszem,
minden éjjel arról álmodtál
a földről az ég felé repülsz-
menekülsz.
Az utadat a Nap felé veszed,
elszállsz, mint a pillanat
és veled száll a szabadság.
Vágyaid árnyékában élsz,
megmozdulni oly nehéz.
Lépjél hát, menj tovább!
Ez egy kínos pillanat,
szembesíted önmagad.
Hova lett a jóbarát?
Emlékszem,
minden éjjel arról álmodtál
a földről az ég felé repülsz-
menekülsz.
Az utadat a Nap felé veszed,
elszállsz, mint a pillanat
és veled száll a szabadság.