Betölt a szellem, szembe helyezkedtem,
Ha nem adtok ennem, el kell vennem.
Az energia feltölti a halott vénákat,
Összeköti az agy- és szívbéli érákat.
Vezet a vízió, szimbiózisban élünk,
Az ihlet áradat lett, a halálban a létünk.
A gonosz tudományok emellett csak koppintások,
Várj még pár évet, meglátod, mit ások!
Nem vermet, vezet az elmélet gyakorlattal,
Erős vár épült több évnyi tapasztalattal.
A hibáim, mások tévedései,
A sorsom jutalma, a vétkek büntetései.
Szabadságot adnak, szót a számba, hátha,
Ledönt a lábadról, mint egy hirtelen jött nátha.
Fájna az igazság, minden jól alakul,
A próféta szavával bölcsesség párosul.
Nem figyelnek rám, a végén nevetnek,
Megtettem a dolgom, a napok peregnek.
Nincs stigma, tán csodát nem produkálok,
De van pár ötletem, ha rosszul állok.

(REFRÉN)

Minden szó, ami száll feléd,
Azt akarja: indulj már!
Hidd el és nyitott szemmel járj,
Láss világot, mi téged vár!
Igaz, fáj, amit látsz,
De ne veszítsd el a hited:
Ha szívből cselekszel, Istennek fizetsz!
Most érted szól a két próféta szava,
Mindörökké ámen, TM, Csaba!

(/REFRÉN)

Mint egy próféta, imádkozom értetek,
Mert bűneitek miatt egyre jobban folyik véretek.
Ez szégyen, mit nem értetek,
Hogy miért ez a sok rossz,
Mit az élet nektek hoz,
Csak egy rövidtávon hoz
Kínzó fájdalmat, ami égeti a lelketek,
Mert másoknak kárára harcoltok, hogy nyerjetek.
Azért vagytok emberek, hogy hallgassatok Uratokra,
Mégis mindent leromboltok, összezúztok darabokra.
Panaszkodtok, és az Istent okoljátok mindenért,
Pont ezért nem segít, mert nem engedtek a szívbe fényt.
Sok az álszent köztetek a papoktól a pápákig,
Hazugoknak, bűnös szavuk az utolsó áldásig.
Amiből ők jól élnek, közben ti meg éheztek,
Tudom, ezért sokan csak kényszerből vétkeztek.
Az én hitem erős, mert belőletek nyerem,
Nem mondom, ki mit tegyen, és hogy, ki higgyen nekem.

REFRÉN

Még sokan nem értik, mi az életünk értelme,
Lépkedve a sötétben, behunyt szemmel ,eltévedve.
De remélem még hallotok, mert választ adnak nektek,
A szavak, melyeket lehet, hogy komolyan nem vesztek.
Akkor is hozzátok szólnak, most rajtam a sor,
Elmondjam, miről szól a földi pokol:
Hitről - amit az emberek nem tudnak,
Hogy a tetteiken múlik: mennybe, vagy pokolba jutnak.
Élet - amit az Úr adott nekünk,
Örülünk, hogy élünk, mégis életeket veszünk.
Gyűlölet – okozója minden szarnak,
Drámának rasszizmus, bosszúnak halszag.
Fösvénység - mikor még többet akarnak,
Kapnak, de nem adnak másnak, akik éhen halnak.
Erőszak - ami csak erőszakot szül,
És nem lesz vége, nem lesz vége, nem lesz béke…

REFRÉN X2