Száll ez a lágy, csalogató
csupa vágy muzsikaszó,
s maga rám csak kacagó.
Ám csupa fájdalom e dal,
s mint a nyári zivatar,
fog még sírni maga, mint tavaly.
Maga se más, mint én,
hazug minden közöny kicsi szívén.
Maga se más, mint én,
Kacag, s titokban könny van a szemén.
Most is zokogna,
kis szívében nincs remény,
hiába mondja,
maga se más, mint én!
Tán, ha kacér a szíve, lám
látom én a mosolyán,
néha rám is gondol ám.
Szép volt a bús, tavalyi nyár,
hátha még szívébe zár,
hisz a bús időkért, jaj, de kár!
Maga se más… (Refr.)
Fáj ez a csúnya kacagás,
higgye el, maga se más,
tudom, én vagyok hibás.
Halk zeneszó a szerelem,
legyen jó maga velem,
újra szép legyen az életem!
Maga se más… (Refr.)