Egymagában strázsálja a holdfényt,
csak szobor, de mégis szinte él.
Talán most is útra készül tüstént,
és őnála mindig egy a cél.
Ámor a szerelmesek cinkosa rég,
végtelen sok a dolga, bárhova lép.
Nézd, milyen jó a kedve,
szíved, ha célba vette,
készülj a szerelemre,
örülj, nevess, nagyon szeress!
Ámortól tanuld meg, hogy szép a világ,
csöpp keze vezessen egy életen át.
És hogyha tovalebben,
őrizd a szerelemben
két szeme örök mosolyát!
Sok szerencse kíséri az útján,
amerre kószál szerteszét.
Könnyű tegze ki sohase fogy tán,
és a szeme célt sose vét.