Valamikor, de mikor,
ma már hol van az a kor,
még a büszke cári palotában éltem.
Valamikor, de mikor,
ma már hol van az a kor,
én a birtokom, hogy hány hold,
meg se mértem.
Valamikor nekem volt egy
hattornyú palotám,
ma már csak könnyem hull
egy régi dal után:
Ha balalajka szól, ha balalajka szól,
lopom az ajkadról a puszit én.
Ha balalajka szól, ha balalajka szól,
szívem, egy szót se szólj, szeress belém!
Nekem a guszta muszka zene kell, anyuska,
csak ez van a szívem közepén.
Ha balalajka szól, ha balalajka szól,
a bal al-ajkadról a puszit lopom én.
Ma már csupán emigráns
orosz zenész vagyok én,
egy kis külvárosi kávéházban játszom,
Az utcanép kinn megáll,
hogy hallgassa a zeném,
és kacag felém, mert oly vidámnak látszom.
Mosoly van az arcomon,
mert ez az üzletem nekem.
Senki se látja, hogy belül hogy könnyezem.
Ha balalajka szól… (Refr.)