Szebbet, mint a szemed,
még a csillagok között se láttam én,
mert az égben sem ég olyan égi fény,
mint a csillagszemed égi kék tüzén.
Nevet rám a szemed,
benne látom én a tavasz mosolyát.
Boldog az, ki téged mosolyogni lát,
mert a földön látja a nap sugarát.
Ha te könnyet ejtesz, drágám,
még a május sem vidám.
Édes álmok rózsás hajnalán
kacagva gondolj rám!
Vár az édes gyöngyvirág rád,
mely lehervad, ha nem lát.
Még a fáradt hold is fürge lesz,
ha téged észrevesz.
Rózsa nő szemednek kék tüzében,
hát hidd el édes, ó, hidd el nékem,
hogy szebbet, mint a szemed,
még a csillagok között se láttam én,
mert az égben sem ég olyan égi fény,
mint a csillagszemed égi kék tüzén.