Szécsi Pál:
Felettünk az ég mindig kiderül
Szétoszlik a felhő, aztán újra kék
Szemem rád nevet, fogom a kezed
Dicsérem az okos, drága szép fejed
Mert hogy kiderült felettünk az ég
Most is rajtam múlott, úgy mint réges rég
Hogyha vita van és nincs is igazam
Te rám hagyod és az a bölcsesség
Hogy tudod azt, hogy jobb a békesség
Ambrus Kyri:
Köztünk soha nem lehetnek nagy viták
Hát még szócsaták
Szécsi Pál:
Elnézzük mi egymásnak a kis hibát
Ha az csak apróság
Miért kellene összeveszni pont azon,
Hogy valamit ő nem úgy tesz, mint gondolom
Ambrus Kyri:
És ha néha elkövet egy kis hibát
Hát inkább rá hagyom
Szécsi Pál:
Felettünk az ég mindig kiderül
Szétoszlik a felhő, aztán újra kék
Vita nem lehet, mert csak az lehet
Ahogy én már kigondoltam úgy legyen
S ő meg engedi, hogy bólintsak neki
Legyen úgy az egész, ahogy tervezi
Így hát vita nincs és ezért drága kincs
A nagyvonalú engedékenység
Hogy tudod azt, hogy jobb a békesség
Hisz marad minden úgyis minden úgy, mint rég
És sokkal jobb a csendes békesség
Így felettünk mindig derült az ég