Ha már a nyár sem hoz csodát,
nem hív, nem vár szívem tovább.
Érzi, minden véget ért,
s nem kérdi, hogy miért
volt oly szép kék az égbolt,
szíved amíg enyém volt.
Ha már a nyár sem hoz csodát,
nem vár reánk a boldogság.
Véget ér a szép regény,
s az élet megy tovább,
ha már a nyár sem hoz csodát.
Hozzád száll vissza az álmom,
téged vár, a szívem régen vár
sok éjszakán.
Száz emlék zengje feléd,
hogy éppúgy ég,
egy csókért most is még
forró a szám.