Szervusz, te nagy büdös város!
Szervusz, te Margitsziget!
A Duna úgy mossa partod,
akár a vér a szívet.
Lüktető erek az utcák,
ahány ház, annyi szokás.
No nézd, fogtam egy taxit,
beszállunk és indulás!
Most jöttem kapóra!
Megveszem ezt a várost kilóra.
Aranytojást tojok a betonra,
és nem várok több csodát!
Nem, nem, nem.
Az utcán nénik és bácsik,
felnőttek, kis gyerekek.
Magától ötlik a kérdés:
állatok vagy istenek?
Én annyira megrémülök,
hogy összecsapom a bokám,
nem válaszolok most erre,
cincogva megyek tovább.
Most jöttem kapóra!
Megveszem ezt a várost kilóra.
Aranytojást tojok a betonra,
és nem várok több csodát!
Nem, nem, nem, nem.