Eltűnt az éj, jön majd a fény
A zűrzavarba eljön közénk
Ráncaimat csak Ő simítja
Arcából fény, testéből kín
Szép szavai a csend közepén
Meggyújtják bennem a csillagokat
Rég megszáradt már a tinta
A kéziratom összecsukva
Az ember drámáját megírta
Sodró lelkét elfogadta
Ülj csak most le jó katona
Elég volt ebből már
Minden úgy lesz végre, hogy a
Káoszból felülről néz le ránk
Minden úgy lesz végre
Ahogyan megjósolták, eltűnik végre
És, hogy a káoszból a jóslat életre kél
Minden a fénybe veszne,
Hogyha Ő nem lenne
Úgy tűnik nem figyel rád,
De a végére tartogat minden jót