Úgy igyekszem, hogy ne gondoljak rád,
Hogy álmaimat más ölelje át!
Hogy este, ha egy lemezt felteszek,
Ne higgyem azt, hogy itt ülök veled!
Igyekszem, hogy ne gondoljak rád,
A csókod nélkül folytassam tovább!
S a rádión, ha kedvenc dalunk szól,
Azt suttogjam: hát vége... így van jól...
De este, mikor lefekszem az ágyba,
S a lámpámat eloltom én,
A gondolatom visszaszáll a nyárba,
S te nevetve indulsz felém!
Ó, még egy perc, és ideér a szád:
Az álmaim csak te öleled át!
Hát, belátom, hogy igyekezni kár,
Én elfeledni úgysem tudlak már!
Hát, belátom, hogy igyekezni kár,
Én elfeledni úgysem tudlak már!
De este, mikor lefekszem az ágyba,
S a lámpámat eloltom én,
A gondolatom visszaszáll a nyárba,
S te nevetve indulsz felém!
Ó, még egy perc, és ideér a szád:
Az álmaim csak te öleled át!
Hát, belátom, hogy igyekezni kár,
Én elfeledni úgysem tudlak már!
Hát, belátom, hogy igyekezni kár,
Én elfeledni úgysem tudlak már!