Ha bekavar az élet into your heart,
ha beleszól az élet into your soul,
még összetart a gyári csomagolás,
mindenkiben ott él egy kis óvodás,
aki csak vár, ki kopog on the door?
Nem az a lány, aki már nincs anymore,
hanem a pénz, képedbe vigyorgó
Miki-egér, te vagy a mindenható.
És jön az ősz, én menni Amerika,
szegény legény, nem várnak idehaza.
Itt csak a tank szeli a macskakövet,
ott pretty soon én leszek a nagykövet.
Mert don't you know: magyar van mindenhol,
sok Nobel-díj épül majd atomból.
És az idő végtelen Clevelandben,
forever young - azt hisze, az lettem.
Mosolygott mögöttem a Parlament,
amögött meg éppen a nap lement,
ahogy az 56-osra szállnék.
Olimpián hallom a himnuszom,
felállok, és a whiskyt rád iszom,
több mint ötven éve keep smiling.
Volt, igen, sok szar, szívem,
Duna-ízű a Mississippi vize,
és érzem, ahogy főzik a gulyást.
Fehér házam zölden is jól mutat,
jégbe fagyott Walt Disney meg mulat
Pesten akármit elhinnének,
akármit mesélnék.
És jön a tél, rosszkedvű, hideg napok,
most kell egy break, különben stroke-ot kapok.
Utószezon - irány a Lake Balaton,
itthon vagyok, magamat otthon hagyom.
Felemelő, rugózik a lelkem,
turistaként keresem, hol a helyem.
Szorít a szék, ez már rég nem az a Pest,
I love you here, te meg majd otthon szeress.