[orosz szöveggel kezdődik]
Néhány perc, és itt van Bukarest,
a román hó csak hull, mint a könnyem.
Idegen vagyok ottan és itt,
csak a szél szavát ismerem, értem.
Hol vagy, te föld, melyre én megszülettem?
Hol vagytok, végtelen zöld síkságok?
A nagy román hegyektől én
hazámra innen rá nem látok...
Szétszaggat a fájdalom,
vékony álmokat dob rám az éj,
a Kóbor Kutya hotelben lakom,
bújj hozzám, és mesélj!
Csak te tudod a titkomat,
pedig nem vagy egyéb, mint egy árny,
s holnapra én is árny leszek majd,
s A SÖTÉT (csupa nagybetűvel) lesz a hazám.